A nagymamám konyhájában mindig különleges illatok lengedeztek karácsony előtt. Az aranybarna fonott kalács a családi ünnepek elmaradhatatlan jelképe volt – nem csak étel, hanem összetartozásunk szimbóluma. A Kárpát-medencében évszázadok óta készítik a karácsonyi kalácsot, ami nem csupán táplálék, hanem spirituális jelentőséggel is bír: a bőség, az áldás és a gondoskodás megtestesülése. Kovászné Szabó Irén néprajzkutató szerint „a kalács fonása az élet fonalának összekapcsolódását jelképezi, ezért a karácsonyi asztalon különös jelentőséget kap.”
A hagyományos karácsonyi kalács készítése napjainkban reneszánszát éli. Tóth Erzsébet pék, aki a Szentendrei Skanzen kézműves napjain rendszeresen tart bemutatókat, elmondta: „Egyre több fiatal fordul vissza nagyszüleik receptjeihez, mert a kézzel készített ételekben a szeretet kézzelfoghatóvá válik.” A kovászos technikák újrafelfedezése különösen népszerű – a hosszú érlelés türelemre tanít egy rohanó világban. A kalács körül összegyűlő család rituáléja változatlan maradt: együtt dagasztanak, fonnak, várják az illatok szétáradását. Közben történetek elevenednek meg, a nagyszülők meséi továbbszállnak, így a recept mellett a családtörténet is öröklődik.
A magyarországi falvakban a kalács díszítése tájanként változik: Palócföldön diós-mákos töltelékkel készítik, a Dél-Alföldön sáfrányos-mazsolás verzió a kedvelt, míg a székelyföldi változat fenyőágat mintázó díszítést kap. A Szent János Katolikus Közösség karácsonyi vásárán idén is bemutatják a regionális különbségeket, ahol a látogatók kipróbálhatják a fonási technikákat. A családi receptkönyvek féltve őrzött kincsek, amelyeket ünnepek alkalmával nyitnak ki – bennük nem csak a hozzávalók, hanem a nemzedékek tapasztalata is ott rejlik.
Az ünnepi asztalon helyet kapó kalács összeköti a múltat a jelennel. Amikor megtörjük és megosztjuk egymással, nem csak táplálékot, hanem történetünk egy darabját is átadjuk. Talán ezért ragaszkodunk olyan erősen ezekhez a receptekhez: mert általuk részesülünk abból, ami túlmutat rajtunk – a közösség és a folytonosság tapasztalatából, ami egy darabka örökkévalóságot csempész a mindennapjainkba.
