A havazással borított falvak csendjében évszázadok óta formálódik népi bölcsességünk. A Hagyományok Háza legutóbbi rendezvényén meglepő volt látni, ahogy gyerekek és idősek együtt fedezték fel téli közmondásaink mély jelentésrétegeit. Egy kilencéves kislány büszkén magyarázta nagyszüleinek: „A ‘jég hátán is megél’ azt jelenti, hogy leleményesek vagyunk, mint a magyar ember mindig is volt.„
Téli közmondásaink különös tükröt tartanak elénk – egyszerre mutatják közösségi tapasztalatainkat és világlátásunkat. „Minden közmondás egy sűrített életbölcsesség,” magyarázta Kovács Mária néprajzkutató. „Amikor azt mondjuk, ‘hideg, mint a Márton napi lúd lába‘, nemcsak időjárási megfigyelést rögzítünk, hanem őseinktől örökölt mezőgazdasági kalendáriumot idézünk.” A vidéki közösségekben ezek a mondások még ma is orientációs pontként szolgálnak, miközben városainkban inkább kulturális emlékként élnek tovább.
Téli közmondásaink mélyén gyakran felfedezhetjük a küzdelem és kitartás motívumait. „Télen terem a remény” – tartja egy kevésbé ismert mondás, utalva arra, hogy a legnehezebb időszakokban születnek a legfontosabb erények. A Kárpát-medence zord teleiben az együttműködés nem választás, hanem életfeltétel volt. Ezt tükrözi a „Fagyban mutatkozik meg a szomszéd jósága” bölcsessége is.
Az idei tél különösen alkalmas lehet arra, hogy újragondoljuk e népi bölcsességek helyét modern életünkben. Túl a nosztalgiázáson, közmondásaink gyakorlati életvezetési tanácsokat kínálnak: türelemre, előrelátásra, közösségi összefogásra tanítanak. Ahogy a Kossuth-díjas Szabó Gyula írta: „A hagyomány nem a hamu őrzése, hanem a láng továbbadása” – és talán nincs is alkalmasabb idő e láng fényénél melegedni, mint a hosszú, téli estéken.
