1873. november 17-én egy nemzet álma vált valóra, amikor Pest, Buda és Óbuda egyesülésével megszületett Budapest. A történelmi pillanatot hosszú előkészületek előzték meg, melyek már az 1849-es szabadságharc leverése után megkezdődtek. A Duna két partján fekvő települések összevonásának gondolatát először gróf Széchenyi István, a „legnagyobb magyar” fogalmazta meg még az 1830-as években, aki a Lánchíd építésével fizikailag is összekötötte a két partot.
Az egyesülés nem csupán közigazgatási átszervezés volt, hanem a magyar nemzeti identitás és fejlődés szimbóluma. A Magyar Országos Levéltárban őrzött dokumentumok szerint a folyamat legfőbb támogatója báró Eötvös József és Andrássy Gyula miniszterelnök volt, akik felismerték: csak egy erős főváros képes a magyarság kulturális és gazdasági központjaként szolgálni. Az 1870. évi X. törvénycikk létrehozta a Fővárosi Közmunkák Tanácsát, amely az egyesítés gyakorlati lebonyolításáért felelt.
A három város jelentős különbségekkel bírt mind lakosságszámban, mind karakterben. Az 1870-es népszámlálás adatai szerint Pest lakossága 200.000 főt tett ki, míg Buda mindössze 53.000, Óbuda pedig 16.000 lakossal rendelkezett. Buda arisztokratikus, német polgári jellegével szemben Pest dinamikusan fejlődő kereskedelmi központ volt, míg Óbuda megőrizte kisvárosi karakterét. Ahogy Podmaniczky Frigyes, a Közmunkák Tanácsának alelnöke fogalmazott: „Három különböző város egyesüléséből kell egy egységes fővárost teremtenünk.”
Az egyesülés utáni évtizedekben Budapest páratlan fejlődésen ment keresztül. A milleniumi ünnepségekre már világvárosi arcot öltött: elkészült a Sugárút (ma Andrássy út), megépült az Operaház, a Parlament, és 1896-ra a kontinens első földalatti vasútja is. Ezek a fejlesztések mind annak a koncepciónak a részét képezték, amely Budapest megteremtésével nem csupán közigazgatási egységet, hanem egy modern nemzetállam méltó fővárosát kívánta létrehozni.
Budapest egyesítése ma is aktuális tanulságokat hordoz: emlékeztet arra, hogy a legnagyobb eredményeket gyakran csak az összefogás és a távlati gondolkodás hozhatja meg. A három város egyesüléséből született metropolisz története a magyar nemzeti identitás és modernizáció sikertörténete, amely megmutatja, hogyan válhat a politikai akarat és a kulturális törekvés maradandó értékké a Kárpát-medence szívében.
