A hollywoodi aranykor csillogása mögött gyakran sötét árnyékok húzódtak meg. Egy hideg decemberi estén, 1932-ben Charlie Chaplin, a némafilm koronázatlan királya, éppen Beverly Hills-i otthonában pihent, amikor lövések dördültek. A merényletet csodával határos módon túlélte, ám az eset mély nyomot hagyott nemcsak a művész lelkében, hanem Hollywood kollektív emlékezetében is.
A Chaplin elleni támadás nem volt elszigetelt jelenség a filmgyártás fővárosában. Az 1920-as és 30-as évek Hollywoodja a glamour mellett az erőszak, a korrupció és a botrányok melegágya volt. William Desmond Taylor rendező rejtélyes meggyilkolása, Thelma Todd színésznő gyanús halála vagy Errol Flynn hírhedt bírósági ügye mind azt mutatták, hogy a filmvásznon kívül jóval sötétebb történetek zajlottak. „A filmstúdiók mindent megtettek, hogy elrejtsék a botrányt a nyilvánosság elől, gyakran a rendőrséget is befolyásolva,” nyilatkozta korábban Kenneth Anger, a „Hollywood Babylon” szerzője.
Chaplin maga ritkán beszélt a merényletről, de önéletrajzában utalt rá, hogy politikai nézetei és művészi függetlensége sokakat zavart. A „Modern idők” és „A diktátor” alkotója társadalomkritikája miatt gyakran vált célponttá, különösen a McCarthy-korszak idején. Az FBI évtizedekig figyelte, és végül kénytelen volt elhagyni Amerikát.
A Chaplin elleni merénylet körülményei máig nem teljesen tisztázottak. Egyesek szerint féltékeny rivális állt a háttérben, mások politikai indítékot sejtenek. Az eset azonban rávilágít arra, hogy a filmcsillagok csillogó élete mögött gyakran sötét erők működtek. A hollywoodi álomgyár történetének ezen fejezete arra emlékeztet bennünket, hogy a művészet és hatalom veszélyes elegyéből néha tragédiák születnek, miközben a közönség csak a vászon fényeit látja.
