A Nemzeti Színház színpadán most csend honol. A függönyök mögött, ahol nemrég még Kemenes Fanni varázslatos jelmezei keltették életre a történeteket, most üres fogasok állnak. A magyar színházi világ egyik legnagyobb jelmeztervezője 63 évesen távozott közülünk. Alkotásai évtizedeken át formálták nemzeti kultúránk vizuális nyelvét, miközben munkáiban egyedülálló módon ötvözte a magyar népi hagyományokat a kortárs látásmóddal.
„A jelmez nem csupán ruhadarab, hanem beszédes lélek, amely szavak nélkül is mesél” – vallotta Fanni egy tavalyi interjúban a Magyar Művészet folyóiratnak. És valóban, alkotásai többek voltak egyszerű kosztümöknél. Ahogyan a kalocsai hímzés minden öltése történetet rejt, úgy Kemenes munkái is mély kulturális kódokat hordoztak. A Bánk bán 2021-es felújításához készített jelmezeiben például a középkori magyar viseletek motívumait úgy dolgozta fel, hogy azok megszólították a mai nézőt is. Erzsébet királyné ruhájának kék árnyalataiban a Kárpát-medence folyóinak tükröződését láthattuk.
Kemenes pályáját a hagyomány és újítás kettőssége jellemezte. Miközben gondosan tanulmányozta a régi korok ruháit a Néprajzi Múzeum gyűjteményében, bátran kísérletezett modern anyagokkal. Az Operaházban bemutatott Bartók-trilógiához készített munkái épp ezért váltak ikonikussá: a népi motívumok és a kortárs formanyelvek találkozásában az örök magyar identitás új kifejezési formákra lelt.
Vidéki származását sosem tagadta meg. „Nagyanyám szövőszéke mellett nőttem fel, ott tanultam meg, hogy a ruha sosem csak funkció, hanem közösségi emlékezet is” – nyilatkozta egyszer. Ez a szemlélet vezette, amikor a Hagyományok Háza ifjúsági programjaiban önkéntesként tanította a fiatal generációkat a textilművészet alapjaira.
Kemenes Fanni öröksége arra emlékeztet minket, hogy a tradíció nem múzeumi tárgy, hanem élő forrás, amiből folyamatosan meríthetünk. Alkotásai azt a mély igazságot tükrözik, hogy identitásunk szövetét a múlt mintái díszítik, miközben a jövő számára szőjük tovább a hagyomány fonalát.
