A Műcsarnok félhomályában gyertyák fényében nyugszik a fekete-fehér fotográfia utolsó nagy magyar mestere. Csudai Sándor tegnap hajnalban, 78 éves korában hunyt el budapesti otthonában. Távozásával nem csupán egy kivételes tehetség, hanem egy egész korszak zárul le – az analóg fotográfia aranykora, amikor a művész még szinte alkimista módjára teremtett képeket a sötétkamra magányában.
„A fényképezés nem más, mint a lélek megragadása a pillanat töredékében” – vallotta Csudai mester, akinek hagyatéka több mint öt évtized munkásságát öleli fel. A Magyar Művészeti Akadémia örökös tagja mindvégig kitartott a hagyományos technikák mellett, miközben témáiban folyamatosan megújult. Különösen emlékezetesek a magyar vidéket megörökítő sorozatai, melyekben az eltűnőben lévő paraszti kultúra utolsó képviselőit állította kamerája elé méltósággal teli portrékon.
Csudai pályája a hetvenes évek kulturális közegében indult, amikor a Fiatal Fotóművészek Stúdiójának alapító tagjaként új utakat nyitott a magyar fotográfiában. Munkáiban az ember és természet viszonya, valamint a szakrális tér kérdései foglalkoztatták. A 2010-es Velencei Biennálén bemutatott „Fény-tér” installációja nemzetközi elismerést hozott számára, miközben itthon tanítványok nemzedékeit nevelte a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen.
A közelmúltban megjelent „Állóképek” című monográfiájában így fogalmazott: „A digitális áradat korában a kézzel készített kép olyan, mint a kézírás – személyes lenyomat, amely ellentmond az azonnaliság kultúrájának.” Ez a szemlélet tette őt a fiatalabb alkotók számára is példaképpé, akik a mesterségtudás mélységét csodálták benne.
Halálával nem csupán egy művész távozott, hanem egy sajátos látásmód utolsó nagy képviselője is. Csudai képeiben azonban tovább él a tekintet, amely a hétköznapi valóságban is meglátja a rendkívülit, és amely mindig képes volt a töredékesben is felmutatni a teljességet. Munkássága arra emlékeztet minket, hogy a technikai fejlődés közepette sem veszíthetjük el a kézművességet, a türelmet és a szemlélődés művészetét.
