A Váci Művészetek Házában megtartott „Vidéki Magyarország hangjai” előadássorozat keretében Szőke András rendező és színész megosztotta gondolatait arról, hogyan őrzik falvaink a hagyományos értékeket egy egyre gyorsabb világban. „A csend és a természet közelsége olyan kincs, amit pénzért nem vehetsz meg Budapesten vagy Bécsben,” mondta a művész, miközben a közönség közt ülő nagymamák bólogattak.
A vidéki élet újrafelfedezése 2025-re már nem csupán romantikus álom. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint az elmúlt két évben 18%-kal nőtt a nagyvárosokból kisebb településekre költözők száma. Különösen fiatal családok választják ezt az utat, akik a hagyományos közösségi kötelékeket keresik. Szőke András, aki maga is Kiskunmajsán él, hangsúlyozta: „Falun még tudják, hogy a szomszéd nem csak egy arc a liftben, hanem valaki, akire számíthatsz, ha baj van.”
A rendező szerint a vidéki lét nem egyszerűen földrajzi kérdés, hanem életfelfogás. A hagyományos kézműves technikák újjáéledése, a helyi termelői piacok népszerűsége és a falusi turizmus fellendülése mind azt jelzik, hogy a magyarok egyre inkább értékelik azokat az erényeket, amelyeket nagyszüleink még természetesnek vettek: a türelmet, a közösségi összetartozást és a természettel való harmonikus együttélést.
A Szent István Egyetem legfrissebb kutatása is alátámasztja, hogy a vidéki közösségek lelki egészsége általában jobb, mint a nagyvárosi lakosságé. Dr. Kovács Márta szociológus szerint: „A falusi környezetben élő emberek között erősebb a társas támogatás, ami védelmet nyújt a modern élet stresszhatásai ellen.”
Szőke András előadását azzal zárta, hogy a vidéki értékek megőrzése nem nosztalgia kérdése, hanem jövőnk záloga. „Ha újra megtanuljuk, amit dédszüleink tudtak a földről, az időről és egymásról, akkor talán békésebb lesz ez az ország.” Szavai után hosszú taps következett, majd a közönség tagjai még órákig beszélgettek a művészetről, a földről és a megőrzendő hagyományokról – pontosan úgy, ahogy egy falusi nyári estén tennék a ház előtti padon.
