A budapesti Szakrális Művészetek Hetének záróeseményén találkoztam Kovács atyával, aki évtizedek óta foglalkozik lelki segítségnyújtással szektáktól szabadulni vágyóknak. „A szekták vonzereje ma sem változott: közösséget, egyértelmű válaszokat és identitást kínálnak egy bizonytalan világban” – mondta, miközben a Szent István Bazilika előtti téren gyülekeztek a hívek az esti misére. Megfigyelhető, hogy 2025-re a szekták működési mechanizmusa kifinomultabbá vált, különösen az online térben.
Az Országos Lelkipásztori Intézet friss kutatása szerint a szektákhoz csatlakozók 67%-a családi kapcsolati válságot vagy közösségi kirekesztettséget élt át a belépést megelőző időszakban. Egyre több fiatal keresi az autentikus közösségi élményt, amit sem a virtuális kapcsolódások, sem a felgyorsult életritmus nem tesz lehetővé. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem vallásszociológiai tanszékének elemzése rámutat, hogy a szekták legtöbb tagja nem a tanításokért, hanem az erős csoportidentitásért csatlakozik.
A valódi tragédia akkor kezdődik, amikor az egyén szembesül a szekta belső ellentmondásaival. Dr. Nagy Erzsébet pszichológus szerint: „A kezdeti eufória után jön a frusztráció, amikor a tag észreveszi, hogy a szekta nem tartja be ígéreteit, vagy a vezető másként él, mint amit hirdet.” Tapasztalatai szerint a csalódás és a kitaszítottságtól való félelem együttesen tartja bent a tagokat, még akkor is, amikor már felismerték a problémákat.
Az autentikus hagyományok és a valódi közösségi kapcsolódások hiánya társadalmunk legsürgetőbb kihívásai közé tartozik. Míg a szekták hamis választ kínálnak, addig a családi kötelékek újraértékelése, a lokális közösségek megerősítése és az egyházi közösségek nyitottabbá tétele jelenthet valódi alternatívát a keresőknek. A szekták működését nem pusztán veszélyként, hanem társadalmi tünetként is érdemes szemlélnünk – jelzik, hol maradtak betöltetlen űrök emberi kapcsolatainkban és spirituális életünkben.
Talán épp a gyökereinkhez való visszatalálás lehet az ellenszer: olyan közösségi formák újrafelfedezése, amelyek nem követelnek vak engedelmességet, hanem az emberi méltóságot és szabadságot tiszteletben tartva kínálnak összetartozást és értelmet a mindennapoknak.
