A Magyar Nemzeti Múzeum régészei 2025 szeptemberében különleges felfedezést tettek egy Tolna megyei ásatás során. Egy X. századi honfoglaláskori temetőben rituálisan eltemetett kutyacsontvázra bukkantak, amely az eddig ismertektől eltérő temetkezési szokást tár elénk. Az állat testét különleges módon, a gazda sírja mellett helyezték el, torkában egy kisméretű, díszített ezüsttőrrel. „A kutyatemetések ismertek voltak a honfoglalás korában, de ilyen jellegű fegyvermellékletet eddig nem dokumentáltunk” – nyilatkozta Dr. Kovács Erzsébet, a feltárás vezetője.
A lelet jelentőségét növeli, hogy a kutyacsontváz mellett talált tőr markolatán rovásírásos jeleket azonosítottak, amelyek előzetes elemzése szerint óvó-védő funkcióval bírhattak. Az Árpád-kori temetkezési szokásokról a Magyar Országos Levéltár XI. századi kódexei is említést tesznek, de a rituális állatáldozatok részletes leírása rendkívül ritka. A korabeli magyarság hitvilágában a kutya kiemelt szerepet játszott mint a túlvilágra kísérő, lélekvezető állat. A most felfedezett lelet arra utal, hogy egyes esetekben nem csupán kísérőként, hanem aktív védelmi funkcióval ellátott segítőként tekintettek rájuk az ősök.
A csontváz mellett talált másik különlegesség egy kisméretű agyagedény, amelyben archeobotanikai vizsgálatok szerint kölesmaradványokat és gyógynövények nyomait találták. Révész László történész-régész korábbi kutatásai alapján ez a kombináció a sámánisztikus gyógyító rituálékra utalhat, amelyek a X. századi magyarság hitvilágában fontos szerepet töltöttek be. A Kárpát-medencei ősmagyar temetkezési szokások ilyen részletekbe menő feltárása segít megérteni elődeink komplex világképét és túlvilágról alkotott elképzeléseit.
A lelet további vizsgálata folyamatban van a Magyar Tudományos Akadémia archeogenetikai laboratóriumában, ahol a kutya eredetét és a gazdájával való esetleges rokonságát is vizsgálják. Örökségünk ezen újonnan felfedezett szelete ismét bizonyítja, hogy a honfoglalás kori magyarság hitvilága és temetkezési szokásai sokkal összetettebbek voltak, mint azt korábban feltételeztük. Őseink természettel és túlvilággal kapcsolatos elképzelései máig ható kulturális kincsünk részét képezik.
