1879. augusztus 18-án Pompeii feltárása során Giuseppe Fiorelli régész egy forradalmian új módszert alkalmazott: gipszmassza befecskendezésével tette láthatóvá az áldozatok testét, melyek lenyomatát a vulkáni hamu őrizte meg. Ez a technika közel 150 éven át meghatározta tudásunkat a Vezúv Kr.u. 79-es kitöréséről. A legújabb, 2025 januárjában nyilvánosságra hozott kutatási eredmények azonban jelentősen árnyalják ezt a képet.
A Regio V feltárási területen talált, kivételesen jó állapotban megmaradt gyapjúkabát maradványok elemzése alapján a város lakosai vélhetően nem azonnal, hanem fokozatosan váltak a katasztrófa áldozatává. A Nápolyi Egyetem és a Pompeii Régészeti Park közös kutatócsoportja által végzett vizsgálatok szerint a ruhadarab anyaga az évszakhoz képest szokatlanul vastag volt, ami arra utal, hogy a kitörést megelőző napokban jelentős hőmérsékletcsökkenés következhetett be.
„A gyapjúszövet szálszerkezete és vastagsága egyértelműen őszi-téli viseletre utal, nem pedig augusztusi ruhadarabra” – nyilatkozta dr. Martina Russo, a kutatócsoport vezetője. A szövetmaradvány C14-es vizsgálata és a vulkáni rétegekben talált pollenszemcsék elemzése további bizonyítékokkal szolgál arra, hogy a kitörés talán nem augusztus 24-én, hanem október végén történhetett, ahogyan azt egyes Plinius-kéziratok alternatív olvasata már korábban is felvetette.
A kabátban talált mikromaradványok spektroszkópiai elemzése azt is kimutatta, hogy viselője többször ki volt téve mérgező gázoknak még a végzetes pirosztatikus áradat előtt. A Magyar Tudományos Akadémia és a Pécsi Tudományegyetem kutatói által kifejlesztett új molekuláris vizsgálati módszer segítségével a szövetszálak közé beágyazódott kén- és szulfátvegyületeket sikerült azonosítani, amelyek napokkal a fő kitörés előtt kerülhettek a ruhadarabra.
Ez a felfedezés nemcsak a katasztrófa időpontját helyezi új megvilágításba, de arra is rámutat, hogy a lakosságnak lehetett ideje a menekülésre. A feltárt emberi maradványok eloszlása a városban arra utal, hogy sokan próbálták menteni értékeiket vagy nem hittek a közelgő veszély mértékében. A gyapjúkabát tulajdonosának tragédiája így még megrendítőbb: volt ideje melegebb ruhát ölteni, de nem hagyta el időben a várost.
