A november végi naplementében Szent Márton püspök történetét elevenítik fel a gyerekek a falusi közösségi ház udvarán. Miközben a legenda szerinti köpenymegosztás jelenetét játsszák el, a háttérben asszonyok kínálják az ünnephez kapcsolódó ételeket – ám idén valami más is asztalra kerül a hagyományos libasült mellé: fermentált zöldségek változatos kavalkádja.
„A böjti időszakok hagyománya nem csupán vallási előírás volt, hanem az egészség megőrzésének bölcs gyakorlata is” – magyarázza Kovács Gizella, a helyi közösség egyik szervezője. A fermentált savanyúságok, mint a cékla, káposzta vagy répa, nem csupán ízesítői a főfogásnak, hanem a bélflóra támogatásával az emésztést és az anyagcserét is segítik. A modern táplálkozástudomány most újra felfedezi azt, amit nagyszüleink ösztönösen tudtak: az erjesztett ételek a mértékletes étkezés természetes kísérői.
Az ünnepi asztal átalakulása tükrözi a magyar családok változó viszonyát a hagyományokhoz. Nem elvetik, hanem újraértelmezik azokat. A Szent Márton napi lakoma már nem csupán a téli bőség előtti utolsó nagy étkezés, hanem alkalom a közösségi kapcsolatok ápolására és a hagyományok mai értelmezésére. Szabó Béla plébános szerint „a böjt és ünnep ritmusa adja meg életünk egyensúlyát, ahogy egykor az egyházi év tagolta őseink mindennapjait.”
A közösségi alkalmon megfigyelem, ahogy fiatal családok gyermekeikkel együtt tanulják újra a népi bölcsesség és egyházi hagyomány összefonódását. A fermentált köreteket kínáló asszonyok nem diétás csodaszert, hanem generációkon átívelő tudást osztanak meg. Talán ebben rejlik az igazi hagyomány ereje: nem múzeumi tárgyként őrizzük, hanem élő gyakorlatként alakítjuk, miközben az örök értékeket – a mértékletességet, közösséget, és a természettel való harmonikus kapcsolatot – továbbra is központi helyen tartjuk életünkben.
