A magyar oktatási rendszer évszázados fejlődése során mindig ötvözte a nemzeti hagyományokat a korszerű tudományos igényekkel. Az 1635-ben Pázmány Péter által alapított nagyszombati egyetem óta intézményeink a Kárpát-medencei műveltség bástyáiként működtek. A Magyar Királyi Tudományegyetem 1780-as Budára költöztetése jelzi azt a folytonosságot, amelyet a 2026-os felsőoktatási reform is követ: a nemzeti értékek megőrzése mellett a nemzetközi versenyképesség erősítése.
A 2026-os felvételi rendszer átalakításának gyökerei a magyar oktatáspolitika történelmi hagyományaiban keresendők. A Ratio Educationis (1777) már megfogalmazta a gyakorlati tudás és a nemzeti műveltség egyensúlyának fontosságát. Az Eötvös József által kidolgozott 1868-as népoktatási törvény szellemiségéhez hasonlóan, a jelenlegi reform is az esélyegyenlőséget és a minőségi képzést helyezi középpontba. A Magyar Országos Levéltárban őrzött dokumentumok tanúsága szerint a dualizmus kori egyetemi rendszer modernizációja hasonló kihívásokkal nézett szembe: hogyan őrizze meg a nemzeti sajátosságokat a nemzetközi versenyben?
A 2026-os felvételi rendszer bevezeti az emelt szintű érettségi kiterjesztését, ami összhangban áll Klebelsberg Kuno kultuszminiszter „kultúrfölény” koncepciójával, miszerint: „A magyar hazát ma elsősorban nem a kard, hanem a kultúra tarthatja meg és teheti ismét naggyá.” A pontszámítás új módszertana visszatükrözi a hagyományos magyar oktatási szemlélet értékeit: az alapos tárgyi tudás, a nyelvi kompetencia és a gyakorlati készségek harmonikus fejlesztését.
A Trianon utáni időszakban a magyar felsőoktatás különös hangsúlyt fektetett a minőségi képzésre és a nemzetközi kapcsolatokra, hogy ellensúlyozza az ország geopolitikai helyzetének megváltozását. Hasonlóképpen, a 2026-os reform célja, hogy a magyar diplomások versenyképessége ne csak regionális, hanem európai szinten is biztosított legyen, megőrizve azt a szellemi örökséget, amely a magyar tudományos gondolkodást mindig is jellemezte.
A változások tehát nem jelentenek szakítást a múlttal, hanem a történelmi folytonosság részei: ahogy intézményeink nevükben és hagyományaikban őrzik a Nagy-Magyarország szellemi örökségét, úgy a tartalmi megújulás is a nemzeti műveltség és a korszerű tudás szintézisét szolgálja, biztosítva, hogy a magyar oktatás továbbra is betölthesse kultúraformáló szerepét a Kárpát-medencében.
