A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Könyvtárának restaurátorai különleges felfedezést tettek egy 18. századi könyv kötéstáblájának felnyitásakor. A gondos vizsgálat során egy 12. századból származó, eddig ismeretlen pergamen kódextöredéket azonosítottak, amely a Magyar Királyság korai egyháztörténetének ritka dokumentuma. A töredék feltehetően egy bencés kolostori műhelyben készült liturgikus szöveg része, amely a tatárjárás előtti magyar írásbeliség kivételesen értékes emléke.
Az egyetemi könyvtár régi gyűjteményének rendszeres állományvizsgálata során Kovács Mária főrestaurátor figyelt fel a különleges kötéstáblára. „A könyvkötők gyakran használtak fel régebbi, már használaton kívüli pergameneket új könyvek kötéséhez, így mentve át akaratlanul is régi szövegeket” – nyilatkozta a szakember. A most előkerült fragmentum paleográfiai jellemzői és a szöveg stílusa alapján egyértelműen a 12. század második feléből származik, amit a Magyar Tudományos Akadémia kodikológusai is megerősítettek.
A kódextöredék jelentőségét növeli, hogy a korszakból rendkívül kevés írásos emlék maradt fenn a Kárpát-medencében. A Magyar Országos Levéltár és az Országos Széchényi Könyvtár dokumentumai szerint a tatárjárás és az ezt követő történelmi viszontagságok során a korai magyar írásbeliség emlékei nagyrészt elpusztultak. A BME könyvtárában feltárt töredék ezért felbecsülhetetlen értékű forrás a középkori magyar művelődés- és egyháztörténet kutatói számára.
A lelet tudományos feldolgozása megkezdődött, és a tervek szerint digitalizált formában hamarosan a nagyközönség számára is hozzáférhetővé válik. A töredék felfedezése ismét ráirányítja a figyelmet könyvtári gyűjteményeink rejtett kincseire, amelyek a magyar írásbeliség és kulturális örökség fontos, még feltáratlan forrásai lehetnek. Az egyetem és a Magyar Nemzeti Múzeum szakemberei közös kutatási programot indítanak, hogy a kódextöredék pontos eredetét, történetét és tartalmának jelentőségét feltárják.
