Ma 30 éve, 1995. december 15-én az Európai Bíróság olyan ítéletet hozott, amely örökre megváltoztatta az európai labdarúgás arcát. A belga Jean-Marc Bosman ügye nyomán született szabályozás forradalmasította az átigazolási rendszert, és átrendezte a klub-játékos erőviszonyokat.
Bosman, az RFC Liège játékosa szerződése lejártakor a francia Dunkerque csapatához akart igazolni, de korábbi klubja olyan magas átigazolási díjat követelt, amely meghiúsította a transzfert. A játékos beperelte klubját az Európai Bíróságnál, amely kimondta: az átigazolási díjak megkövetelése lejárt szerződésű játékosoktól sérti a munkavállalók szabad mozgáshoz való jogát.
„A Bosman-szabály alapvetően megváltoztatta a játékosok pozícióját a klubokkal szemben. Ami korábban elképzelhetetlen volt, az ma természetes: a lejárt szerződésű futballisták szabadon dönthetnek arról, hol folytatják pályafutásukat” – nyilatkozta Király Ferenc sportjogász a Magyar Labdarúgó Szövetség kiadványában.
A szabály bevezetése óta a klubok kénytelenek hosszabb távú, anyagilag vonzóbb szerződéseket kínálni értékes játékosaiknak, különben ingyen távozhatnak. Megszűntek az EU-n belüli külföldi játékosokra vonatkozó létszámkorlátozások is, ami teljes nemzetköziesedéshez vezetett. Míg az 1990-es évek elején a top bajnokságokban ritkán szerepelt 3-4 külföldinél több egy csapatban, ma nem ritka, ha egy Premier League klub kezdőcsapatában egyetlen angol sem kap helyet.
A Magyar Labdarúgó Szövetség adatai szerint a magyar NB I-ben is drasztikusan emelkedett a légióslétszám: az 1995-ös 7%-ról mára 54%-ra nőtt a külföldi játékosok aránya. Az UEFA legfrissebb pénzügyi jelentése szerint a legnagyobb európai ligákban a bérkifizetések a klubok bevételének átlagosan 70%-át teszik ki, míg a szabály bevezetése előtt ez az arány 45% körül mozgott.
A hagyományos utánpótlásrendszerrel rendelkező klubok védelme érdekében az UEFA később bevezette a nevelési költségtérítést és a szolidaritási mechanizmust, hogy kompenzálja a fiatal játékosokat képző kisebb egyesületeket.
A szabály harmincéves évfordulóján egyértelmű: Bosman pere átrendezte az erőviszonyokat, növelte a játékosok jogait, de egyben hozzájárult a bérspirál kialakulásához és a gazdag klubok dominanciájához is. A modern futball globális piaca, a sztárigazolások és a szabadügynökként távozó kulcsjátékosok körüli izgalmak mind egy belga középpályás három évtizeddel ezelőtti bátor jogi lépésére vezethetők vissza.
