Gyermekkorom legmeghatározóbb nyári emlékei között tartom számon a balatonszemesi úttörőtáborban töltött heteket. A reggeli tornák, közös éneklések, tábortüzek és a vízparti szabadság olyan közösségi élményt adtak, amely évtizedekkel később is meghatározza az értékrendemet. Megdöbbentő statisztika, hogy az elmúlt öt évben a Balaton-parti ifjúsági táborhelyek közel 40%-a szűnt meg vagy alakult át szállodává, apartmanházzá. A Balatoni Turisztikai Kutatóintézet felmérése szerint 2025-re várhatóan további 15 nagy befogadóképességű táborhely tűnik el.
Kovács Jánosné, a balatonföldvári Napfény Ifjúsági Tábor vezetője negyven év tapasztalatával értékeli a helyzetet: „Régen nem luxusról szólt a nyaralás, hanem közösségi élményekről. Ma már nyereséges vállalkozásként kell működnünk, miközben próbáljuk megőrizni azt a szellemiséget, amiért érdemes táborba jönni.” A táborok eltűnésének egyik fő oka az ingatlanárak drasztikus emelkedése és a befektetői nyomás. Az önkormányzatok és egyházak által fenntartott táborhelyek nehezen állják a versenyt a profitorientált fejlesztésekkel, miközben a központi támogatások is csökkentek az elmúlt évtizedben.
A változás mélyebb társadalmi következményekkel jár. A közösségi élmények helyét egyre inkább átveszi az egyéni szórakozás, a digitális térben töltött idő. A Kemény István Szociológiai Intézet kutatása szerint azok a gyermekek, akik rendszeresen részt vesznek nyári táborokban, jobb szociális készségekkel, erősebb identitástudattal rendelkeznek felnőttkorukban. „A közös élmények, a természetben töltött idő olyan értékeket közvetít, amelyek nem helyettesíthetők virtuális kapcsolatokkal” – olvasható a tanulmányban.
Az egyházi közösségek felismerték ezt a hiányt, és több helyen kezdeményezték régi táborhelyek megmentését. A balatonberényi plébánia például közösségi adakozásból vásárolta vissza a korábban eladott tábort, hogy megőrizze a következő nemzedék számára is. Hasonló kezdeményezések indultak Révfülöpön és Szigligeten is, ahol hagyományos családi és ifjúsági táborok formájában próbálják életben tartani a közösségi nyaralás kultúráját.
A balatoni táborok sorsa nem csupán nosztalgia kérdése, hanem társadalmi értékeink tükre. Ahol a közösségi élmény helyét átveszi a fogyasztás, ott valami visszafordíthatatlanul megváltozik kulturális örökségünkben. Talán még nem késő felismerni, hogy a gyermekeinknek nem csak kikapcsolódásra, hanem összekapcsolódásra is szükségük van.
