A digitális eszközök és a közösségi média térhódításával párhuzamosan aggasztó tendencia rajzolódik ki a gyermekek figyelmi képességeinek alakulásában. A Magyar Gyermekpszichológiai Intézet 2024-es felmérése szerint az elmúlt öt évben 47%-kal nőtt a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarral (ADHD) diagnosztizált gyermekek száma Magyarországon. Ez a jelenség szoros összefüggésben áll a képernyőidő drámai növekedésével, melyet a digitális platformok tudatos tervezése csak tovább súlyosbít.
A Szegedi Tudományegyetem Fejlődéspszichológiai Tanszékének hosszmetszeti vizsgálata 2020 és 2025 között 1200 hazai gyermek fejlődését követte nyomon. Az eredmények egyértelműek: a napi 3 óránál több képernyőidő 68%-kal növeli a figyelemzavarok kialakulásának kockázatát a 6-12 éves korosztályban. Dr. Kovács Mária, a kutatás vezetője hangsúlyozza: „A közösségi platformok algoritmusai kifejezetten a rövid, intenzív dopaminlöketek kiváltására optimalizáltak, ami hosszútávon átalakítja az agy jutalmazási rendszerét és a figyelmi folyamatokat.”
A Nemzeti Agykutatási Program keretében végzett neuroképalkotó vizsgálatok kimutatták, hogy a digitális médiafogyasztás szerkezetétől függően eltérően alakul a gyermekek prefrontális kérgének fejlődése, ami a végrehajtó funkciók, köztük a figyelemszabályozás központja. A passzív, szórakoztató jellegű tartalomfogyasztás különösen káros hatással bír, míg az interaktív, edukatív tartalmak kevésbé problematikusak.
Az iskolákban tapasztalható figyelemkoncentrációs problémák gyakorisága szintén riasztó méreteket öltött. A Pedagógiai Szakszolgálatok országos adatai szerint az általános iskolai tanárok 81%-a számol be arról, hogy diákjai figyelemtartási ideje jelentősen csökkent az elmúlt évtizedben. Az osztálytermi koncentrációs idő átlagosan 12 percről 8 percre esett vissza.
A szakemberek szerint a megoldás nem a digitális eszközök teljes tiltásában, hanem a tudatos használat kialakításában rejlik. A „digitális diéta” – rendszeres képernyőmentes időszakok beiktatása, életkornak megfelelő tartalmak kiválasztása, és a közvetlen emberi kapcsolatok előtérbe helyezése – segíthet megelőzni a problémák kialakulását. A szülők felelőssége kulcsfontosságú: a példamutatás és a konzisztens szabályrendszer kialakítása alapvető fontosságú gyermekeink egészséges fejlődése érdekében.
