A Szent István téren álló új kiállításon megdöbbentő látvány fogadja a látogatót: egy fiatal nő, aki húsz különböző arcot próbál egyszerre viselni. Molnár Eszter installációja „Hány arcunk van?” címmel szembesít minket korunk egyik legégetőbb kérdésével – hogyan őrizhetjük meg önmagunkat egy olyan világban, amely folyamatos megfelelésre kényszerít?
A megfelelési kényszer jelensége egyre erősebben jelentkezik a magyar társadalomban. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem legfrissebb felmérése szerint a megkérdezettek 68%-a érzi úgy, hogy gyakran mások elvárásai szerint cselekszik, nem pedig saját értékrendje alapján. „Sokan meghasonlanak önmagukkal, amikor a közösségi médiában, a munkahelyükön vagy akár családi körben is állandóan más-más arcot mutatnak” – nyilatkozta Dr. Kovács Mária pszichológus, a kutatás vezetője.
A megfelelési kényszernek történelmi és spirituális dimenziói is vannak. Ahogy Prohászka Ottokár püspök írta: „Az ember méltósága abban áll, hogy önmagához hű marad.” Ez a gondolat ma talán aktuálisabb, mint valaha. A hagyományos közösségi keretek felbomlása és az online tér térnyerése olyan identitáskrízist eredményezett, amelyben sokan elvesztik kapcsolatukat valódi értékeikkel.
Figyelemreméltó ellenpéldát mutat a pécsi Életfa Közösség, ahol fiatalok és idősebbek együtt keresik az autentikus élet lehetőségeit. „A ‘nem’ kimondása ugyanolyan fontos, mint az ‘igen'” – meséli Tóth János, a közösség egyik alapítója. „Megtanulni nemet mondani azokra a dolgokra, amelyek ellentétesek értékeinkkel, éppoly lényeges, mint igent mondani arra, ami valóban fontos.”
A megfelelési kényszer leküzdése nem egyszerű, de talán ebben rejlik korunk egyik legfontosabb lelki feladata. Ahogy a hagyományos népi bölcsesség tartja: „Aki mindenkinek meg akar felelni, végül senkinek sem fog.” Talán érdemes visszatérnünk ehhez az egyszerű igazsághoz, miközben keressük helyünket és méltóságunkat a 2025-ös év kihívásokkal teli világában.
