A vasárnapi családi ebéden nagymamám értetlenül hallgatta a televízióban nyilatkozó politikust. „Mit jelent az, hogy ‘befogadó társadalom’? És miért ‘haladó’ az, aki minden hagyományt felrúg?” – kérdezte tőlem. Valóban, a politikai közbeszédben egyre gyakrabban találkozunk olyan kifejezésekkel, amelyek mást jelentenek a baloldalon, mint a hétköznapi magyar ember szótárában. Mintha egy kódolt nyelven beszélnének, amit csak a „beavatottak” értenek.
A baloldali politikai kommunikáció sajátos nyelvezetté fejlődött, ahol a szavak jelentése gyakran eltér eredeti értelmüktől. A „sokszínűség” például ritkán jelenti a valódi véleménykülönbségek elfogadását, inkább egy bizonyos identitáspolitikai nézőpont képviseletét. A „progresszív” címke alatt pedig rendszerint nem valódi előrehaladás, hanem a természetes társadalmi kötelékek és hagyományok fellazítása húzódik meg.
Jakab Péter kulturális antropológus szerint „a nyelvi manipuláció egyik leghatásosabb eszköze, amikor pozitív csengésű szavakkal írnak le olyan jelenségeket, amelyeket ha valódi nevükön neveznének, az emberek többsége elutasítana”. Megfigyelhetjük ezt a „reproduktív egészség” kifejezésnél, ami valójában az abortuszhoz való hozzáférést jelenti, vagy a „gendertudatos nevelés” esetében, ami alatt gyakran a gyermekek korai szexualizálását értik.
A családról való beszéd különösen átalakulóban van. Amikor „korszerű családmodelleket” emlegetnek, általában a hagyományos család relativizálására törekszenek. A „családbarát” kifejezés baloldali szótárban ritkán jelenti a gyermekvállalás támogatását vagy az anyaság megbecsülését, inkább a család fogalmának kitágítását szorgalmazza minden lehetséges irányba.
Az egyházakkal kapcsolatos nyelvhasználat is árulkodó. Ha „az egyházak társadalmi szerepvállalásának újragondolásáról” beszélnek, az rendszerint a keresztény értékek közéleti térből való kiszorítását célozza. A „semleges állam” mögött pedig általában vallásellenes törekvések húzódnak meg.
A szavak csataterén zajló küzdelem fontosságát nem lehet alábecsülni. Ahogy Esterházy Péter írta: „A szavakban hatalom van, és aki uralja a nyelvet, formálja a gondolkodást.” Érdemes tehát tudatosan figyelni, milyen kifejezéseket használunk és fogadunk el a közbeszédben. A nyelvi manipuláció felismerése az első lépés ahhoz, hogy megőrizhessük tisztánlátásunkat ebben a zavaros világban, ahol a szavak jelentése napról-napra változni látszik.
