Az ókor építészeti csodái között különleges helyet foglal el a római beton (opus caementicium), amely 2000 év elteltével is dacol az idővel. A Pantheon kupolája, a kikötői építmények és vízvezetékek ma is állnak, miközben modern betonszerkezeteink gyakran már 50-100 év után jelentős romlást mutatnak. A Magyar Tudományos Akadémia és a Budapesti Műszaki Egyetem közös kutatócsoportja 2024-ben új felfedezést tett a rómaiak építészeti titkával kapcsolatban, amely forradalmasíthatja jelenkori építészeti gyakorlatunkat.
A római beton különleges tartósságának kulcsa a vulkáni hamu (pozzolana) és a mész keverékében rejlik, amely különleges kémiai kötést hoz létre. A legújabb kutatások szerint a rómaiak tudatosan használták a tengervízben található sók és a vulkáni anyag reakcióját, amely az idő múlásával egyre erősebb kötéseket eredményezett. A Vitruvius „De Architectura” művében leírt receptúrát elemezve a magyar kutatók kimutatták, hogy a rómaiak nem pusztán empirikus úton, hanem tudatos anyagismerettel választották ki építőanyagaikat.
Az ókori mérnökök zseniális megoldása az öngyógyító képesség volt – a szerkezetben keletkező mikro-repedésekben a nedvesség és a kalcium-oxid reakciója új kristályokat hoz létre, amelyek „begyógyítják” a sérüléseket. Az Országos Építéstudományi Intézet laboratóriumában elkészített kísérleti minták bizonyítják, hogy ez a technika adaptálható a modern építkezésekhez, jelentősen csökkentve a karbantartási költségeket és a környezeti terhelést.
Különösen figyelemreméltó, hogy a rómaiak építési gyakorlata fenntartható volt: helyi anyagokat használtak, minimális energiabefektetéssel. A modern cement előállítása ezzel szemben a globális szén-dioxid kibocsátás mintegy 8 százalékáért felelős. A Kárpát-medence vulkanikus kőzeteinek felhasználásával készülő „neopozzolán” cement jelentheti a jövő egyik megoldását, amely egyesíti az ókori bölcsességet a modern tudomány eredményeivel.
A római építészet időtállósága arra tanít minket, hogy a tartósság nem csupán anyagi, hanem kulturális érték is. Ahogy a Colosseum túlélte a birodalom bukását, úgy kell nekünk is olyan épített örökséget teremtenünk, amely nemzedékeken át szolgálja a közösséget. A múlt építészeti tudása nem csupán történelmi érdekesség, hanem válasz lehet korunk sürgető kihívásaira.
