Az idei év slágere kétségtelenül az injekciós fogyókúra, amely szenzációs eredményekkel kecsegtet: heti több kilós fogyás különösebb erőfeszítés nélkül. A közösségi médiában celebek és influenszerek dicsérik az új készítményeket, amelyek eredetileg cukorbetegség kezelésére születtek, de mellékhatásként jelentős étvágycsökkenést és súlyvesztést okoznak. Egy fiatal anyuka, Horváth Eszter a minap mesélte el, hogyan szabadult meg 25 kilótól három hónap alatt: „Mintha kicseréltek volna. Végre újra önmagamra ismerek a tükörben.”
A jelenség azonban mélyebb kérdéseket vet fel kultúránk és önképünk kapcsán. Dr. Kovács Márta, a Semmelweis Egyetem táplálkozástudományi szakértője figyelmeztet: „A gyors fogyás illúziója sokakat elvakít. Ezek a szerek komoly mellékhatásokkal járhatnak: hasnyálmirigy-gyulladás, hányinger, és hosszútávú következményeik még nem ismertek.” Aggasztó, hogy társadalmunk az azonnali megoldásokat keresi, miközben az egészséges táplálkozás és mozgás kulturális hagyománya háttérbe szorul. Az étkezés korábban közösségi élmény volt – a családi vasárnapi ebéd, az ünnepek étrendje, a közös főzés öröme mind-mind értéket képviseltek.
A Katolikus Szeretetszolgálat közösségi programjain Varga Péter atya más megközelítést kínál: „A test és lélek harmóniája nem gyógyszeres beavatkozással, hanem a teremtett világ tiszteletével érhető el. Az önelfogadás hiánya lelki kérdés is.” A hagyományos magyar konyha értékeinek újrafelfedezése, a helyi termelőktől származó alapanyagok használata, a családi étkezések kultúrájának megőrzése mind olyan értékek, amelyek nemcsak egészségünket, de közösségeinket is erősítik.
Érdemes elgondolkodnunk, valóban injekciókra van-e szükségünk, vagy inkább a test-lélek egyensúlyának helyreállítására, amely nagyanyáink bölcsességében és kulturális örökségünkben gyökerezik. A gyors megoldások helyett talán a lassabb, de tartósabb változások útját kellene választanunk, amelyek nemcsak külsőnket, de belső harmóniánkat is helyreállítják.
