A kelenföldi temető csendjét csupán a madarak dala és egy idős asszony halk imája törte meg tegnap délelőtt. Fehér rózsacsokorral érkezett Szilágyi István sírjához, aki idén lenne 88 éves. A szeretett színművész, akit nemzedékek ismertek Kakukk elvtársként és Bőr Jakabként, immár öt éve nincs közöttünk, de emléke elevenen él rajongói és családja szívében.
„Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek” – idézte könnyekkel küzdve Juhász Gyula sorait Szilágyi egyik régi játszótársa, aki ugyancsak ellátogatott a sírhoz. A márványlapra helyezett mécsesek fénye megvilágította a sírkő egyszerű, mégis méltóságteljes vonalait. A temető gondnoka szerint hétköznapokon is rendszeresen érkeznek tisztelők, akik virágot helyeznek el vagy csak némán fejet hajtanak a művész emléke előtt.
Az elmúlt hétvégén a Magyar Színházművészeti Társaság megemlékezést szervezett, ahol pályatársak idézték fel Szilágyi István legendás alakításait és emberi nagyságát. „István nemcsak kivételes tehetség volt, hanem igazi ember is – olyan, aki soha nem felejtette el, honnan jött,” – emlékezett vissza Kovács Mária színésznő, aki több produkcióban is együtt játszott vele.
A Kerepesi úti Magyar Filmarchívum az évforduló alkalmából különleges vetítéssorozatot rendezett, bemutatva a színész legjelentősebb filmszerepeit. Bán Róbert, az archívum igazgatója szerint „Szilágyi István olyan színész volt, aki a legegyszerűbb karaktereknek is mélységet és hitelességet tudott adni – ez teszi őt időtlenné a magyar filmművészetben.”
Miközben az ország különböző pontjain emlékeztek rá, sírja továbbra is a személyes gyász és tisztelet helyszíne maradt. A szerény síremlék, melyet mindig friss virágok díszítenek, emlékeztet minket arra, hogy a valódi művészet és emberség nem a pompában, hanem az őszinte érzésekben és maradandó alkotásokban él tovább.
