A Váci utca egyik hangulatos kávézójában találkozom Herceg Erikával, aki három évtizedes művészi pályafutása során nemzedékek számára vált kulturális ikonná. Karcsú alakja most is elegáns, de tekintetében ott a bölcsesség, amit csak az idő adhat. Miközben cappuccinóját kavargatja, arról mesél, hogyan változott kapcsolata a hagyománnyal és hittel az évek során.
„Fiatalon azt hittem, a modernség és a hagyomány ellentétek. Ma már tudom, hogy legértékesebb kulturális kincseink éppen a kettő találkozásából születnek,” mondja, miközben felidézi pályája kezdetét. A kilencvenes évek elején még lázadónak számított, de fokozatosan felfedezte, milyen erőt adhat a kulturális folytonosság. Különösen megérintette nagymamája által őrzött népi hagyományok világa, amelyből később művészi inspirációt is merített.
A művésznő pályáján fordulópontot jelentett, amikor tíz évvel ezelőtt visszatért szülőfalujába egy közösségi művészeti projekttel. „Megdöbbentett, mennyire elevenen él még a kollektív emlékezet. Az idősek történeteiben olyan bölcsesség rejtőzik, amit nem tanítanak egyetemen.” Az akkor indított Gyökerek Program azóta országosan elismert modellé vált, amely a vidéki közösségek kulturális önértékelését erősíti.
Erika számára a hit nem látványos hitvallásokban, hanem mindennapi döntésekben nyilvánul meg. Fontosnak tartja, hogy a mai fiatalok megtalálják az egyensúlyt a digitális világban való jártasság és a személyes kapcsolatok, valamint a hagyományos értékek között. Családjában tudatosan ápolja a közös étkezések és ünnepek rituáléját, ahol három gyermekének átadhatja azt, amit ő is kapott.
„A művészet felelőssége ma nagyobb, mint valaha,” vallja. „Hidakat kell építenünk múlt és jelen, falu és város, generációk között.” Új kiállítása, amely jövő hónapban nyílik a Műcsarnokban, éppen ezt a párbeszédet keresi: hogyan szólhat a hagyomány a 21. század emberéhez, és hogyan gazdagíthatja identitásunkat a kulturális örökség a globalizált világban.
Búcsúzóul arról beszél, hogy következő alkotói korszakában szeretné egyesíteni a magyar népi motívumvilágot a kortárs formanyelvvel. „Az igazi gyökerek nem lehúznak, hanem tartást adnak,” mosolyodik el. „Csak az tud igazán nyitott lenni a világra, aki tudja, honnan jött.”
