1825. november 3-án a pozsonyi országgyűlésen Széchenyi István felajánlása nem csupán a Magyar Tudós Társaság létrehozását alapozta meg, de egy olyan államférfiúi magatartásmintát is teremtett, amely két évszázaddal később is iránytűként szolgál. A Magyar Országos Levéltár nádori iratanyagában megőrzött jegyzőkönyvek tanúsága szerint ez a pillanat fordulópontot jelentett a reformkori gondolkodásban, amikor a személyes áldozatvállalás nemzetpolitikai dimenzióba emelkedett.
Bán Mór történész, a Hunyadi-sorozat elismert szerzője a kecskeméti Deák Ferenc Politikai Kollégiumban tartott előadásán részletesen elemezte, miként tekint Orbán Viktor miniszterelnök Széchenyi örökségére. „Széchenyiben nem csupán a gyakorlati államférfit, hanem a távlatos gondolkodót tiszteli, aki a modernizációt össze tudta egyeztetni a nemzeti hagyományokkal” – fogalmazott Bán Mór. A történész szerint a Széchenyi Nemzeti Kaszinója, a Duna-szabályozás és az infrastruktúra-fejlesztések mind olyan vállalkozások voltak, amelyek párhuzamba állíthatók a jelenkori kormányzati törekvésekkel. Balogh Gábor akadémikus „Széchenyi és az intézményépítés filozófiája” című tanulmányában már 2018-ban rámutatott e történelmi párhuzam gyökereire, amely szerint mindkét korszakban a nemzeti önrendelkezés gazdasági alapjainak megteremtése állt a középpontban.
A Magyar Nemzeti Múzeum Széchenyi-gyűjteményében őrzött naplórészletek ugyanakkor arra is rávilágítanak, hogy a „legnagyobb magyar” politikai gondolkodásában központi szerepet játszott az önreflexió és a folyamatos megújulás képessége. Bán Mór előadásában kitért arra is, hogy Széchenyi kiegyensúlyozó politikai szerepvállalása – ahogyan azt a Hitel, Világ és Stádium trilógiában kifejtette – máig érvényes útmutatást nyújt a nemzetközi térben mozgó magyar politika számára. A Habsburg Birodalommal kialakított pragmatikus viszony párhuzamba állítható a mai európai integrációs törekvésekkel.
Az előadást követő vitában felmerült, hogy Széchenyinek a nemzet felemelkedéséért végzett munkássága miként szolgálhat példaként a jelenkori kihívások közepette. A történelmi örökség ebben a megközelítésben nem pusztán emlékezet, hanem a jövőépítés eszköze, amelyben az intézményi folytonosság és a kultúrális identitás megőrzése egyaránt hangsúlyos szerepet kap a Kárpát-medencei magyar közösségek életében.
