A kvantumfizika egyik leghíresebb vitája, amely Albert Einstein és Niels Bohr között zajlott közel egy évszázadon át, végre megnyugtató válaszhoz érkezett. A zürichi ETH kutatócsoportja 2025 októberében olyan kísérletet hajtott végre, amely egyértelműen Bohr álláspontját igazolja az úgynevezett „kvantum-összefonódás” természetével kapcsolatban. Einstein, aki soha nem fogadta el a kvantummechanika valószínűségi értelmezését, híres mondásával – „Isten nem kockázik” – fejezte ki ellenérzését a Koppenhágai Értelmezéssel szemben.
A vita 1927-ben kezdődött a brüsszeli Solvay Konferencián, ahol Einstein gondolatkísérletekkel próbálta cáfolni a kvantummechanika teljességét. Legismertebb ellenvetése az EPR-paradoxon volt, melyet 1935-ben fogalmazott meg Boris Podolsky és Nathan Rosen társszerzőkkel. Ebben azt állította, hogy a kvantummechanika nem lehet teljes, mivel két összefonódott részecske között látszólag „kísérteties távolhatás” lép fel. A Magyar Tudományos Akadémia fizikai osztályának archívumában őrzött dokumentumok szerint Neumann János már az 1930-as években matematikai úton próbálta feloldani ezt az ellentmondást.
A mostani áttörést a zürichi kutatók által kifejlesztett „kvantum-kauzalitás detektor” tette lehetővé, mely minden korábbinál pontosabb mérést tesz lehetővé az összefonódott részecskék közötti információáramlás irányáról és időbeliségéről. A Nature Physics folyóiratban publikált eredmények szerint az Einstein által feltételezett „rejtett változók” létezése kizárható, ami a Bohr-féle értelmezést erősíti meg. „Ez a kísérlet végleg lezárja azt a kérdést, amelyet Einstein nem volt hajlandó elfogadni: a kvantumvilág valóban inherensen valószínűségi természetű, és a lokalitás elve nem érvényesül benne úgy, ahogy a klasszikus fizikában” – nyilatkozta Dr. Maria Hoffmann, a kutatócsoport vezetője.
A felfedezés nemcsak elméleti jelentőségű, hanem a kvantumszámítógépek és kvantumkommunikációs rendszerek fejlesztésében is új utakat nyithat. A kvantum-összefonódás pontos megértése kulcsfontosságú a jövő technológiáinak kialakításában, melyek a Kárpát-medence tudományos műhelyeiben is kiemelt figyelmet kapnak. Az Einstein-Bohr vita lezárása emlékeztet bennünket arra, hogy a tudomány fejlődése nem egyenes vonalú, hanem gyakran a legnagyobb elmék közötti véleménykülönbségek ösztönzik a mélyebb megismerést.
