Öt évvel ezelőtt, egy decemberi napon csend borult a magyar színművészetre, amikor Pécsi Ildikó, a Nemzet Művésze, örökre lehunyta szemét. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas művésznő életműve és sugárzó személyisége ma is elevenen él a magyar közönség emlékezetében. Ahogy közeledünk halálának ötödik évfordulójához, érdemes felidéznünk azt az örökséget, amelyet ránk hagyott.
Pécsi Ildikó pályafutása során a magyar színjátszás és filmművészet egyik legemlékezetesebb alakjává vált. Az 1940-ben Pécsen született művésznő a Színház- és Filmművészeti Főiskolán végzett, majd a Vígszínház, a Nemzeti Színház és a Madách Színház deszkáin is bizonyította kivételes tehetségét. „A színpad számomra nem munkahely, hanem életforma volt” – nyilatkozta egyszer egy interjúban, és ezt a hitvallást élete minden pillanatában meg is élte.
A művésznő színpadi szerepei mellett a magyar filmek és tévéjátékok sorában nyújtott feledhetetlen alakításokat. Az „Egri csillagok” Cecey Évája, vagy a „Szomszédok” Janka nénije generációk számára vált ismerőssé, családtaggá. Egyedülálló hangja révén számos rajzfilm- és mesekarakternek kölcsönözte hangját, így a gyermekek számára is szeretett művésszé vált.
Gödöllő díszpolgáraként kulturális missziót is betöltött, lokálpatriótaként igyekezett szűkebb pátriája kulturális életét gazdagítani. A Gödöllői Nyári Fesztivál művészeti vezetőjeként számos értékes produkciót hozott el a városba, és fáradhatatlanul dolgozott a közönség művészeti nevelésén.
Pécsi Ildikó öröksége nem csupán művészi alakításaiban él tovább, hanem abban a hitvallásban is, amely szerint a művészet nem pusztán szórakoztatás, hanem a lélek tápláléka és a közösség összetartó ereje. Az évforduló alkalmával több emlékműsort is terveznek a hazai kulturális intézmények, amelyek méltó módon adóznak a magyar színművészet nagyasszonyának emléke előtt.
Halálának ötödik évfordulóján emlékezzünk Pécsi Ildikóra, akinek nevetése, energiája és tehetsége örökre beírta magát a magyar kultúra történetébe. Ahogy egyszer fogalmazott: „A művészet nem más, mint szeretet és őszinteség” – és ő mindkettőt bőkezűen adta közönségének életén át.
